Mindenki feltette már magának ezt a kérdést:
Miért keringenek a bolygók a Nap körül?
Ezt fogjuk megtudni ebben a rövid blogbejegyzésben.
3, 2, 1… Felszállás!
Magyarázat
Paradox módon a Nap gravitációja tartja a bolygókat pályán, ahogyan a Föld gravitációja tartja a Holdat és a mesterséges műholdakat is pályán. Ha nem esnek egyszerűen a Napba, az azért van, mert elég gyorsan mozognak ahhoz, hogy folyamatosan “elvétik” azt.
Egy hasonlat segít megmagyarázni ezt a jelenséget: ha egy magas torony tetejéről ledobunk egy követ, az egy bizonyos távolságot megtesz, mielőtt elgörbülne és a Földbe csapódna. Miután eldobtuk, a kőnek tehetetlensége van, és egyenes vonalban haladna tovább, ha egy erő (a gravitáció) nem húzná lefelé. Minél gyorsabban dobod a követ, annál jobban mozog, míg végül, ha elég gyorsan dobod (és feltételezve, hogy nincs légellenállás), a kő végigmegy a Föld körül (és a hátadon talál el!). A kő most már pályán van: még mindig a Föld felé esik, de a Föld kerek felszíne ugyanolyan gyorsan távolodik tőle. Ha egy kicsit gyorsabban dobod a követ, az még mindig a Föld körül fog mozogni, de magasabb pályán. Ha a követ az úgynevezett “felszabadulási sebességgel” dobnád, akkor teljesen kiszabadulna a Föld gravitációjából, és soha többé nem esne vissza.
Az ok, amiért a bolygók olyan sebességgel mozognak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a Nap körül keringjenek (és ne spirálozzanak bele vagy örvénylenek az űrben), nem véletlen vagy isteni beavatkozás bizonyítéka, hanem arra az időre nyúlik vissza, amikor a Naprendszer még csak egy forgó gáz- és porfelhő volt. Minden, ami lassan forgott, a gravitáció hatására magába a Napba olvadt; minden, ami túl gyorsan forgott, az űrbe menekült; minden más a Nap körüli pályán maradt, és fokozatosan bolygókká csoportosult, megtartva a forgási sebességét és így a keringési pályáját is (az űr közeli légüres térben kevés ellenállásba ütközve).
Mivel a Nap és a bolygók mind ugyanabból a forgó ködfelhőből alakultak ki, ezért is van az, hogy mind ugyanabban az irányban forognak. Ahogy a köd a gravitáció hatására tovább zsugorodott, a szögimpulzus megőrzése miatt egyre gyorsabban és gyorsabban forgott. A centrifugális hatások hatására a forgó felhő lapos koronggá lapult, amelynek középpontjában egy sűrű dudor volt (amely a Napot alkotva egyesült). Ez az oka annak, hogy a bolygók többé-kevésbé sík síkban, az úgynevezett ekliptikán keringenek a Nap körül.
Egy egyszerű rendszerben egy bolygó pályája egy csillag körül tökéletes kör lenne, de a rendszerben lévő más nagy testek (esetünkben a Jupiter és a többi gázóriás) gravitációs hatása a körpályát ellipszis alakúvá zavarja.
Reméljük, hogy ez a cikk megtanított néhány új ismeretre.
Viszlát hamarosan a Le Petit Astronaute-on!
Fedezze fel következő cikkünket: mert miért süt a nap?